Sziasztok!
Régen jelentkeztem utoljára, hiszen valljuk be, az elmúlt időszak nagyon nem kedvezett a színházi életnek. Most mégis egy teljesen új eseményről szeretnék beszámolni:
a kényszerpihenőt megtörve ismét a Katonában találtam magam, ahol a Nóra járványra hangolt változatát adtuk elő.
Nagyon jó érzés volt hosszú idő után újra belépni a színház épületébe és találkozni a stábbal. Egymás után jutott eszembe a sok közös emlék, melyekre mindig nagyon jó visszagondolni. A színpadi próba is jó hangulatban telt, ahol néhány jelenetet alakítottunk át, reflektálva ezzel a pandémiára. Az egész folyamat a zenei betétek átdolgozásával kezdődött. Sok ötletelés után a „Somebody to Love” rock verziójából született egy sokkal halkabb, leginkább reggae stílusú dal. 
Ezt követte a különféle jelenetek átrendezése: Rank doktorról kiderült, hogy a rák mellett koronavírusos, Nóra maszkokat és fertőtlenítőszereket vásárolt karácsonyi ajándék gyanánt, majd az „Olaszországban nyaraltunk” kijelentése után fedezékbe húzódtunk a többi szereplővel együtt... Székely Kriszta rendező a nézőtérről instruált, és állította meg az előadást, ha túl közel mentünk egymáshoz. Az persze alap, hogy mindenki maszkot és kesztyűt viselt. Az utóbbi alól kivételt képeztünk Álmossal, pedig igazi kihívás lett volna kesztyűben zenélni!
A közönség velünk együtt szórakozott az abszurd jeleneteken – szerintem nekik is tetszett, hogy végre jót nevethettünk a vírus okozta életmódváltásunkon.
Ha majd újra lehet színházba járni, akkor mindenképp nézzétek meg:
- Látszatélet - Trafó: Az előadás – Monori Lili főszereplésével – kendőzetlenül mutatja be a mai Magyarország igazságtalan világát. A hangulatot a különleges színpadtechnikai megoldások és a vizuális effektek fokozzák.
- Ürgék - Katona Kamra: Különféle élettörténetekbe, kapcsolati rendszerekbe kapunk betekintést férfiak szemszögéből, rengeteg zenével és humorral fűszerezve.
Blogom Facebook oldala:
Andris
Az éjszaka nem telt valami kellemesen, hiszen enyhén szólva nem kényelmes rettentő erős fényben műanyag székeken aludni. Ráadásul egész éjjel járkáltak a takarítók és a reptéri munkások, akik mindig akkor ébresztettek fel, amikor már majdnem elaludtunk volna. Sebaj, az alvást kivéve tök jó élmény volt. Rögtön megjelent az újságokban, hogy Ónodi Eszter a müncheni reptéren csövezik. Vicces volt olvasgatni a címeket, amik az egész eseményt rettentő tragikusnak állították be: „Rémálom, szörnyű, mi történt Ónodi Eszterrel a reptéren!” - írta a 
A harmadik nap volt a legmelegebb az idő – 25 fok –, így nagyon kellemes volt rövidujjúban sétálgatni a városban. Ellátogattunk a piacra, ahol rengeteg finomságot vásároltunk. A tervünk az volt, hogy egy parkban fogunk piknikezni, de végül egy padon csöveztünk... :) Este viszont egy újabb kalamajka történt: az előadás előtt meghalt a keverőpult. Nagy szerencse, hogy Misha, a hangmérnök tökéletesen beszél olaszul, így viszonylag hamar sikerült megoldani a problémát. Sajnos így is csúsztunk, ezért nem volt idő a hangbeállásra... Fura volt, hogy a színház dolgozói nem tudtak mit kezdeni azokkal az emberekkel, akik mindezek ellenére bejöttek a nézőtérre, és a helyükről figyeltek minket, ahogy húszan állunk a színpadon, és várjuk, hogy mikor szólal meg a zene. Egy idő után szerencsére finoman kitessékelték őket. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda: felcsendült a nyitójelenet. Kicsit izgultunk, hiszen nem hallottuk a színészeket és a metronomot sem, de valahogy sikerült eljátszani... Meglepődtünk, hogy minden hiba ellenére aznap volt a legnagyobb siker – a nézők állva tapsoltak. Sőt, egy egész egyetemista csoport megvárt minket a művészbejárónál, hogy gratuláljanak. 
A Nóra felújítópróbája egész jól sikerült, bár volt egy kis fennakadás, hiszen teljesen új világosítók és hangósítók dolgoznak a társulattal. Az előadás előtt jól ránk hozták a frászt. A színészek járkáltak a színpadon, én Álmossal beszélgettem. Beadták a mobilszöveget, majd rögtön a nyitójelenet zenéjét is, pedig még legalább négy perc volt hátra a kezdésig. A nézők elcsendesedtek, mi meg nem tudtuk, hogy mit csináljunk. Gyorsan elhallgatott a zene, és percekig nem történt semmi – jó, hogy a függöny le volt engedve. Szerencsére ezen kívül minden szuper volt. Íme egy kép a tapsrendről:
