Sziasztok!
Fantasztikus élményben lehetett részem márciusban: hat napra Torinóba látogattunk a színházzal, ahol négyszer adtuk elő a Nórát. Élménybeszámoló következik:
Délután kettőkor találkoztunk a budapesti reptéren. Tudtuk, hogy csak estére érkezünk meg Olaszországba, hiszen két járattal megyünk, és sokat kell várni a csatlakozásra. Minden rendben ment, egészen addig, amíg meg nem érkeztünk Münchenbe. Az indulás előtt egy órával hirtelen kiírták, hogy törölték a járatunkat. Először nem is nagyon foglalkoztunk vele – gondoltuk, hogy biztos megoldódik a helyzet, viccelődtünk, beszélgettünk. Egy idő után viszont kiderült, hogy a következő járat reggel hétkor megy, viszont nincs szállás, mert túl sokan vagyunk. Ekkor döbbentünk rá, hogy igen, mi a reptéren fogunk aludni. Olyan ötlet is felmerült, hogy egyszerűen adjuk elő ott a Nórát, hiszen bőven lesz időnk. :) Kaptunk több karton vizet, csokikat, rágcsákat, rengeteg párnát és takarót. Íme:
Az éjszaka nem telt valami kellemesen, hiszen enyhén szólva nem kényelmes rettentő erős fényben műanyag székeken aludni. Ráadásul egész éjjel járkáltak a takarítók és a reptéri munkások, akik mindig akkor ébresztettek fel, amikor már majdnem elaludtunk volna. Sebaj, az alvást kivéve tök jó élmény volt. Rögtön megjelent az újságokban, hogy Ónodi Eszter a müncheni reptéren csövezik. Vicces volt olvasgatni a címeket, amik az egész eseményt rettentő tragikusnak állították be: „Rémálom, szörnyű, mi történt Ónodi Eszterrel a reptéren!” - írta a Ripost. Sőt, a Velvet cikkéből az is kiderült, hogy nem egyszerűen Olaszországba, hanem egyenesen európai turnéra indultunk... :)
Szerencsére a reggeli géppel eljutottunk Torinóba, és tízkor már a szállodánkban voltunk. Gyorsan ledőltünk pár órára, utána pedig a színház felé vettük az irányt – odaérve elképedve láttam, hogy mekkora az épület belmagassága. Szerencsére a próba és az előadás is jól sikerült, bár a nap végére látszott, hogy mindenki elfáradt, ami nem csoda.
Torinóban nagyon szigorú szabályok vonatkoznak a színházakra. Például díszletbontáskor a színpadon tartozkódok kötelesek sisakot hordani. Ennél is furább volt, hogy minden előadásra érkezett legalább hét tűzoltó, akik a színház külöböző pontjain álltak egyenruhában. Pontosan tudni akarták, hogy hányadik percben használnak füstgépet, és mikor gyújták meg a csillagszórót, vagy a cigit. Azt is érdekes volt megtapasztalni, hogy az olasz színházi kultúra nagyon eltér a magyartól. Például ott nem bunkóság, ha az előadás alatt sutyorogsz. Sőt, még a színházi személyzet is hangoskodik, beleértve a tűzoltókat. Szóval sokkal lazábban kezelik a dolgokat, mint itthon.
A második nap természetesen volt szabadidőnk is: rengeteget sétálgattunk, felmentünk egy magas toronyba, ahonnan beláthattuk az egész várost, és bejártuk a filmmúzeumot is, ami szintén nagyon tetszett. Sőt, még arra is jutott időnk, hogy megkeressük Kossuth Lajos szobrát, aki Torinóban hunyt el. Az előadás után pedig találtunk egy menő éttermet, amit nagyon megszerettünk.
A harmadik nap volt a legmelegebb az idő – 25 fok –, így nagyon kellemes volt rövidujjúban sétálgatni a városban. Ellátogattunk a piacra, ahol rengeteg finomságot vásároltunk. A tervünk az volt, hogy egy parkban fogunk piknikezni, de végül egy padon csöveztünk... :) Este viszont egy újabb kalamajka történt: az előadás előtt meghalt a keverőpult. Nagy szerencse, hogy Misha, a hangmérnök tökéletesen beszél olaszul, így viszonylag hamar sikerült megoldani a problémát. Sajnos így is csúsztunk, ezért nem volt idő a hangbeállásra... Fura volt, hogy a színház dolgozói nem tudtak mit kezdeni azokkal az emberekkel, akik mindezek ellenére bejöttek a nézőtérre, és a helyükről figyeltek minket, ahogy húszan állunk a színpadon, és várjuk, hogy mikor szólal meg a zene. Egy idő után szerencsére finoman kitessékelték őket. Aztán egyszer csak megtörtént a csoda: felcsendült a nyitójelenet. Kicsit izgultunk, hiszen nem hallottuk a színészeket és a metronomot sem, de valahogy sikerült eljátszani... Meglepődtünk, hogy minden hiba ellenére aznap volt a legnagyobb siker – a nézők állva tapsoltak. Sőt, egy egész egyetemista csoport megvárt minket a művészbejárónál, hogy gratuláljanak.
A negyedik nap már rosszabb idő volt, de nem bánkódtunk. Ellátogattunk az autómúzeumba, ahol a régi idők járgányai a legmodernebb kocsik mellett parkolnak. Persze a vásárlás sem maradhatot ki, sőt, előadás után még egy isteni fagyit is ettünk. Másnap csak délben indultunk, így volt időnk még egy utolsót sétálni a gyönyörű Torinóban. Bár nagyon vártuk, visszafelé sajnos mégsem alhattunk a reptéren... :)
Összefoglalva: Torinó fantasztikus! A legnagyobb pozitívum a város hangulata: az emberek kedvesek és barátságosak. Ha színházba vágyik az ember, itt igazán nagy a választék, és utcazenészekből sincs hiány.
Hamarosan egy útifilmmel jelentkezem!
Színházajánló:
- Hullaégető - Belvárosi Színház: Ladislav Fuks hátborzongató regényét vitte színpadra Pelsőczy Réka, Gálvölgyi János főszereplésével. Rettentő jó a rendezés – például tetszett, hogy sok szereplő fejét óriás bábok takarják. A fényekkel és a zenével együtt sikerült egy igazán feszült légkört létrehozni a színházteremben.
- RögvEst - Momentán Társulat: Ha tényleg szeretnél kikapcsolódni, sokat nevetni, és még attól sem riadsz vissza, ha kihívnak a színpadra, akkor ez az improvizációs előadás neked való.
Blogom Facebook oldala:
Andris
