Sziasztok!
Márciusban a Nagyváradi Állami Színházba látogattunk a Nórával. Rengeteg izgalmas és érdekes dolog történt velünk. Élménybeszámoló.
Vasárnap reggel indultunk el Budapestről. Az ötórás út kellemesen telt, a színészek aludtak, mi meg beszélgettünk. Kicsit késtünk, ezért rögtön rohantunk a színházba. Az épület kivülről és belülről is hasonlít a Vígszínházra, hiszen ugyanaz az építész cég tervezte mindkettőt. A nézőtér és a színpad is hatalmas, az utóbbi pedig valamiért egy kicsit lejt.
A hangbeállást követően egy lejárópróbát tartottunk, ez annyit jelent, hogy a teljes darabot lenyomjuk felgyorsítva. Kriszta elmondta, hogy a díszlet miatt nem tudjuk használni a függönyt. Így azt találta ki, hogy Álmos és én beülünk a színpadra, elkezdünk játszani, és csak ekkor jönnek be a szereplők. A próba további részeiben végig nevettünk, mivel a színészek nagyon sokat viccelődtek, és teljesen máshogy formálták meg az általuk játszott karaktereket, mint ahogy szokták. Nem gondoltam volna, hogy ebben az izgalomban még erre is marad energiájuk. A próba után felmentem a legfelső emeletre, és onnan néztem le - fura lehet innen fürkészni az előadást, mivel a színpad igen messze van, viszont a terem akusztikája nagyon jó....
Íme, a nézőtér:
Érdekes, hogy az ottani ügyelőpult teljesen más, mint a Katonában, mivel nincsen kijelző, amin látni lehet, hogy hányan foglalták már el a helyüket. Szerencsére a helyi ügyelő volt az ottani „monitor", és ő figyelte a nézőteret. Izgalmas volt, hogy minket pillantott meg először a közönség a kezdésnél, s akkor láttam, hogy mennyi szempár szegeződik ránk.
Szuper színházi este volt, a Nóra katonás előadásai közül a legjobb. Rengetegen jöttek el - még a csilláron is lógtak. Készült is egy kép a tapsrendről:
A színházból szerintem hiányzik egy olyasmi társalgó, mint amilyen a Katonában van. Az előadás közben csak a színpad melletti öltözőben lehet ülni, ezért suttogva kell beszélni.
Este vacsora után a szállodában billiárdoztunk és beszélgettünk. Másnap utaztunk vissza Budapestre. Remélem, lesz még alkalmam turnéra menni a Katonával!
Most pedig jöjjön a színdarab ajánlás:
1. Semmi - Frappáns, érdekes előadás, amiben bábok és színészek is egyaránt jelen vannak. A zene fontos szerepet kap - különböző stílusok és hangszerek segítségével végig feszült hangulatot tudnak teremteni. Mindenképp 14 éven felülieknek ajánlom. A Budapest Bábszínház előadása.
2. Kérem, én még nem játszottam - Szép Ernőt Trill Zsolt játssza, míg a számtalan szerelmét Bíró Eszter alakítja, aki fantasztikusan énekel. A dalokat Födő Sándor „Fodo" írta, és ő is kísér különböző hangszereken. A Rózsavölgyi Szalon minden zegét-zugát ötletesen használják ki.
3. Hernádi pont - Hernádi Judit önálló estje, melyben az életéről mesél igen szórakoztatóan, és persze énekel is. Pelsőczy Réka rendezése a Belvárosi Színházban látható.
Blogom Facebook oldala:
Andris
