Ezen a napon eléggé izgultunk, mert most már idegen emberek nézik meg az előadást. Azért is feszengtünk, mert ma próbáltuk el az előadás kezdete előtt 1 órával a tapsrendet, és nem ment nagyon jól.  Az első dalunk a " Krisztus feltámadt, boldog aki szeret..." Ilyenkor jelzésre kezdjük énekelni a bútortárban, majd szép lassan egymás mögött bemegyünk a színpadra. Nagyon fontos, hogy nem lehet a nézőtér felé néznünk, hanem kvázi egymás hátára tapasztjuk a szemünket.Amikor a színpad felénél vagyunk, Oli megáll és beköti a cipőfűzőjét. Addig mi állunk. Amikor elindult, továbbmegyünk, majd hirtelen Marci, aki előttem áll, úgy csinál mintha szórakozásból meglökne. Én taszítok egyet a mögöttem lévőn, majd ő visszalök. A mögöttem lévő ,olyan erősen lökött vissza, hogy belerohantam Marciba, aki már a lépcsőnél volt, így szépen kilöktük az ajtón. Szerencsére nem esett el, és nem történt semmi baj. A következő jelenéskor a jelzőre befutunk a színpadra, és elkezdjük a színpadon lévő könyveket az első sorba ledobálni. Ott csak három néző ül, ők is a szélén, tehát nem nagyon kellett aggódnunk, hogy ráesik valakire. Ez 2-3 perc alatt kész van, és utána leugrunk az első sorba. Itt 5 percig ülünk, amíg Kulka János és Máté Gábor beszél. majd egyszer csak a nézők felé fordulunk, és elkezdjük énekelni az a dalt, hogy "jaajj,jaajj,jaajjj,jaajj, hát össze törted, e szép világot...". Amikor vége a dalnak visszafordulunk a színpad felé. majd hirtelen Kulka int, és  kiszaladunk. Futás közben, kicsit belementem János könyökébe, de ezt nem lehetett észrevenni. A következő jelenésünk az aszonykórussal volt. Bemegyünk a színpadra, és elkezdjük énekelni a " Dies Irae, dies illa"című dalt.( Ez az egyetlen, ami egy létező dal, és nem csak erre az előadásra írták.) Kezdődik a Walpurgis-éj jelenete. Keresztes Tamás  zongorázik,és hirtelen lejön az "égből" egy asztal. Mi odamegyünk és mögé állunk. Nagy Ervin elkezd énekelni egy dalt, majd hirtelen az asszonykórus beszáll. Majd mi jövünk. Utána elkezdünk enni,és lehet halkan beszélgetni. Hirtelen Bán János felugrik az asztalra, és kiborít pár tálat és poharat.. Utána a színészek is odajönnek, és együtt eszünk. Majd amikor elmegy rólunk a fény, szépen kimegyünk, és magunkkal visszük az üvegeket, meg a teli, vagy félig lévő tálakat,poharakat. Ezt azért kell csinálnunk, mert az egyik próbán, szokásosan felhúzták az asztalt, és az asztal alatt álló színészre ráömlött egy pohár narancslé. Hamarosan következett a taps. Itt az ügyelő elfelejtett jelezni, de bejöttünk, és meghajoltunk. Annyi hibát követtünk csak el, hogy amikor a színészek bejönnek meghajolnak és előre mennek, akkor nekünk már nem kellett volna meghajolnunk, de nem baj, így is nagyon jó volt. Az előadás után nagyon megdicsértek. Tudni kell, hogy egy függőlépcsőn jövünk le a színpadra, és ha dobogunk, az nagyon behallatszik a színpadra és a nézőtérre. De ma olyan csendben mentünk, hogy Árpád külön megdicsért, hogy milyen halkak voltunk.

Megjelent az előadás SAJÁT honlapja: itt

Interjúk, kritikák itt: 

Andris:-)