Fúúú, hát az elég gáz volt. Az egész úgy kezdődött, hogy bementünk a próbaterem előtti helyiségbe. Ott voltunk 21-en. Én csak Zsókát,  Marcit, és Ádámot ismeretem. Slusz plassz,ennyi embert. Amikor,bejutottunk  a próbaterembe, nagyon hülyén kezdtem  viselkedni, és ahogy visszagondolok, azért, mert bevallom, egy kicsit zavarban is voltam. Várakoztam, mert még Ádám nem érkezett meg, és gondoltam, majd egymás mellé ülünk le.  Az utolsó sorban három üres szék volt. Leültem az egyikre, de előtte, megkérdeztem a hárommal mellettem ülő gyerektől, hogy leülhetek-e valamelyik székre? Ezt így hallani, elég furcsa, mert mindenki tudja, hogy a valós életben ilyeneket nem szoktam megkérdezni gyerekektől. Végre, aztán Ádám is megérkezett. Kb. 5-10 percet ülhettünk egymás mellett, mert kiderült, hogy a hangom túl magas az alt szólamba, és mezzo lettem. Ezért Zsóka megkért, hogy üljek az első sorba. Elkezdtünk énekelni. Először, még jó halkan, nehogy hangosan kiénekeljünk egy hamis hangot, mert az nagyon ciki. De szerencsére, nem történt meg, ez, úgyhogy a próba közepe felé már a normális hangerővel énekeltem. A dalok elég nehezek voltak, úgy első látásra, mert három szólamosak, nehéz szöveggel, tele #-es és b-s hangokkal. De Zsókának tetszett, ahogy énekeljük, és akkor meg minden rendben.Van egy dal, ami a többség kedvence, úgy hívják, hogy szírénázós dal. Ebben, a szopránok jajongnak, és a mezzók,altok énekelik a szöveget. Aki jajong, annak nincsen nehéz dolga, mint, hogy ezt csinálja: Jaaaaaaaajjjj,Jaaaaaaaajjjjj,Jaaaaaaajjjj,Jaaaaaaaaaaaaajjjj... Amúgy a próbaterem egy érdekes helyíség. Van ott minden, a futógéptől kezdve, a projektoron és a vásznon át, a zongoráig, a hatalmas tükörig.  A fal úgy van kialakítva, hogy lehet rá krétával rajzolni. Mutatok is két képet, ami a Faust próbáját ábrázolja a próbateremben.(Sajnos, pont a futógép nem látszik.)

Tehát, az első zenei próba kellemes volt, és már úgy mentünk haza, hogy egymást és a dalokat is egy kicsit ismertük.:-)

Andris