Tehát énekeltünk a színfalak mögött, és utána előrejöttünk, hogy a rendező és a zeneszerző is hallja. Ezután olyan izgalmassá vált a próba, mint még soha. Különöző mozgásokat mutattak, ami nekünk nagyon tetszett. Ugyan legalább 4-szer elpróbáltuk, de mi csak örültünk neki. Mondjuk azért, mert lehet benne egy kicsit futni, meg azért mert vicces volt. Én annak is örültem, hogy Kulka Jánossal lehetünk a színpadon. Nagyon érdekes volt nézni azt, hogy pár óra alatt milyen díszletet építettek fel a színpadra. Már el sem tudtuk képzelni, hogy milyen a színpad a díszlet nélkül, pedig előtte elég sokszor láttuk. Olyan zegzugos lett, és ez a fogócskánál eléggé hasznos. Gondoljatok bele, hogy úgy próbálunk elbújni valaki elől, hogy a színpadon nincs semmi. Az elég fura lenne.:-)  Szerintem az is érdekes volt, hogy hogyan írja meg a zeneszerző a darabot. Odáig oké, hogy megírja és odaadja nekünk. Mi meg elénekeljük És ő ebből látja, hogy mit kell javítani, és akár 3-4- szer is belejavít, amíg az úgy fog szólni, ahogy ő elképzelte, vagy ahogy a rendező elképzelte. mert nagyon sokszor van olyan, hogy a rendező mondja neki, hogy hangosabban kéne, vagy túl halk, vagy esetleg ne három szólamban énekeljük, hanem csak kettőben. Most szeretnék valamit elmesélni, amire én nagyon régóta vágytam. Arra, hogy  megnézzem, hogyan épül fel egy előadás. Sőt, most még szerepelek is benne. Mindig szoktam azon gondolkodni, hogy egy fél hónapja mentünk be először a színházba, és már a Faust 1-et le is zártuk. Persze még lesznek összpróbák, de a mi részünkről kb. lezártuk. Amikor elkezdtem ezt az egészet, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan rakunk össze egy ilyen komoly előadást 2 hónap alatt. De most már látom. Persze nagyon sok próbára kell járnunk, de én kifejezetten örülök, ha mehetek, mert mindig valami új történik az emberrel. Ma volt először, hogy felvehettünk egy jelmezt, jelenleg még csak 1 szárnyat. Fogok mutatni róla fényképet is. Érdekes volt azt nézni, hogy a profi színészekre is rászól vagy szemrehányást tesz nekik  a rendező. Régen, ha belegondolok csak 1 hónapja, én azt hittem, hogy a színészek mérgesek lesznek, ha valamit elrontunk, mert akkor hátráltatjuk az ő munkájukat. De ez nem így van. Azért, mert sokszor van, hogy a színész ront el valamit, és akkor a többiek csak nevetnek rajta. De olyan is van, hogy nekünk kell újra próbálkoznunk, és akkor a színészek egyáltalán nem mérgesek ránk.  Nekünk még azt kell gyakorolni, hogy a színfal mögött egy pisszenést se lehessen hallani. Ahogy telik az idő, egyre jobban sikerül ezt a nehézséget korrigálni, sokkal kevesebbet is szólnak ránk ezért.