Fúúú, hát az elég gáz volt. Az egész úgy kezdődött, hogy bementünk a próbaterem előtti helyiségbe. Ott voltunk 21-en. Én csak Zsókát,  Marcit, és Ádámot ismeretem. Slusz plassz,ennyi embert. Amikor,bejutottunk  a próbaterembe, nagyon hülyén kezdtem  viselkedni, és ahogy visszagondolok, azért, mert bevallom, egy kicsit zavarban is voltam. Várakoztam, mert még Ádám nem érkezett meg, és gondoltam, majd egymás mellé ülünk le.  Az utolsó sorban három üres szék volt. Leültem az egyikre, de előtte, megkérdeztem a hárommal mellettem ülő gyerektől, hogy leülhetek-e valamelyik székre? Ezt így hallani, elég furcsa, mert mindenki tudja, hogy a valós életben ilyeneket nem szoktam megkérdezni gyerekektől. Végre, aztán Ádám is megérkezett. Kb. 5-10 percet ülhettünk egymás mellett, mert kiderült, hogy a hangom túl magas az alt szólamba, és mezzo lettem. Ezért Zsóka megkért, hogy üljek az első sorba. Elkezdtünk énekelni. Először, még jó halkan, nehogy hangosan kiénekeljünk egy hamis hangot, mert az nagyon ciki. De szerencsére, nem történt meg, ez, úgyhogy a próba közepe felé már a normális hangerővel énekeltem. A dalok elég nehezek voltak, úgy első látásra, mert három szólamosak, nehéz szöveggel, tele #-es és b-s hangokkal. De Zsókának tetszett, ahogy énekeljük, és akkor meg minden rendben.Van egy dal, ami a többség kedvence, úgy hívják, hogy szírénázós dal. Ebben, a szopránok jajongnak, és a mezzók,altok énekelik a szöveget. Aki jajong, annak nincsen nehéz dolga, mint, hogy ezt csinálja: Jaaaaaaaajjjj,Jaaaaaaaajjjjj,Jaaaaaaajjjj,Jaaaaaaaaaaaaajjjj... Amúgy a próbaterem egy érdekes helyíség. Van ott minden, a futógéptől kezdve, a projektoron és a vásznon át, a zongoráig, a hatalmas tükörig.  A fal úgy van kialakítva, hogy lehet rá krétával rajzolni. Mutatok is két képet, ami a Faust próbáját ábrázolja a próbateremben.(Sajnos, pont a futógép nem látszik.)

Tehát, az első zenei próba kellemes volt, és már úgy mentünk haza, hogy egymást és a dalokat is egy kicsit ismertük.:-)

Andris

Mi is történt ekkor?

Az egész úgy kezdődött, hogy beléptünk a terembe(bár ez nem túl meglepő). A próbateremben várt Schilling Árpád, a Faust című előadásnak a rendezője. A szülőknek és gyerekeknek tartott egy kis előadást arról, hogy milyen lesz ez az egész. Bevallom, nekem nagyon jól esett, hogy egy ilyen híres rendező úgy bánik a gyerekekkel, mint ha mi lennénk a főszereplők. Mindent gondosan elmagyarázott, és mindenki kérdésére figyelt. Én úgy képzeltem el a beszélgetést, hogy a rendező úr elmondja a szülőknek, hogy mit kell csinálnunk, majd utána vége az egésznek s hazamegyünk. Utána átmentünk a varrodába, ami elég kalandos volt , mert a Katona József Színház, egy igazi labirintus. Végre megérkeztünk a tervezett célhoz, ahol egy nagyon kedves nő  fogadott minket. Méretet vett rólunk, és közben elbeszélgetett velünk, például olyanokról, hogy ha nagyok leszünk legyünk szabók... .  Jó volt az, hogy egyrészt letegezhettük őt, másrészt pedig nagyon kedves volt, amikor viselkedhetett volna velünk, úgy mint egy rendes iskolában a tanárok. De ő mégis kedves volt. Úgyhogy máskor is szívesen megyek oda.Azután visszamentünk a próbahelyre, és ott Zsóka, az énekkar vezetője, és Marcell, a zeneszerző  mondott még pár szót, a zenével kapcsolatban. Utána hazamentünk. tehát, az első próba, nagyon kellemes hatással volt rám.

Andris

Sziasztok Himmler Andris vagyok, bár ezt aki olvassa, gondolom tudja. 

Szerintem mindenkinek az lenne az első kérdése, hogy miért kezdtem el blogot írni?  Hát,  arra gondoltam, hogy ez a téma sokakat érdekelni fog. Hogy milyen téma? Lehetőséget kaptam, hogy a Katona József Színházban énekeljek, a Faust című előadásban, amit Április 25-26-án fognak bemutatni.  Remélem, sok embert érdekel, hogy, hogyan próbál az előadásra egy fiúkórus. Tessék, itt a válasz . Olvassátok, próbálom, majd gyakran frissíteni!!.:-) 

Andris