Azon a napon, egy kicsit izgultam a gitározás miatt, mert a Faust 2-ben a Galatea című dalt én kísérem gitáron. A darab kezdése után, 15 perccel jövünk be először a színpadra. Itt az a feladatunk, hogy miután Zsóka elkezdi zongorázni, a "Hát neked már csak az izlik, ami rút és ami furcsa..." kezdetű számot,  mi egy üvegajtó mögött lökdösődünk, és közben énekeljük a dalt. A lökdösődés nem is olyan egyszerű, mert ha nagyon erősen taszítjuk meg egymást, akkor nekiesünk a díszletnek. Volt már olyan, hogy többen elestek. Szóval úgy kell csinálnunk, hogy a néző úgy lássa, mintha nagyon durvulnánk, de közben kicsit visszafogjuk magunkat. Amikor befejeztük, Kulka János becsukja az ajtót. Mi pedig továbbra is ott maradunk, és nézegetünk. Ez tart 5 percig. majd kinyitjuk az ajtót, és elkezdjük énekelni a  "  Vízmedréből kicsordul..." kezdetű  dalt. Amikor befejeztük, gyorsan megyünk ki a színpadról be a vasajtóhoz, és onnan fel. Tudni kell, hogy a Faust 1-ben mindig a bútortárból jövünk ki, itt pedig mindig a vasajtónál. Ezen belül nem olyan jó állni, mert nagyon kicsi a hely. Sokszor jönnek színészek, akik ki akarnak menni a vasajtón, és elég nehezen férnek el.  A második jelenésünk 10-15 perc múlva következik. Itt jelzésre futunk be az üvegajtó mögé, majd elkezdjük énekelni, a" Neptun mára megadta nekünk a jogart..." dalt, és közben szépen sétálunk be a színpadra. A színpad jobb szélén található magas emelvényre ülünk, én középre, és kezemben már ott van a gitár. Majd Nagy Ervin beszél hozzánk, és mondandója után, rögtön kezdjük a Galatea című dalt. Amikor ennek vége, akkor Haumann Péter kezd el beszélni, és  hirtelen elkezdjük énekelni a Galatea 2. dalt. Ahogy ennek vége rögtön jön a Galatea 3, amit szintén kísérek gitárral. Itt a színészek is énekelnek. ha a dalnak vége, Tasnádi Bence, és Dankó István kikerget minket a színpadról. A következő jelenésünk csak a harmadik felvonásban van, tehát itt az egész második felvonásban nem vagyunk. A harmadik felvonás elején a "Halld a hórák, dübörögnek" című dalt énekeljük el, és kifutunk a színpadról. Nemsokára jön Marci, aki szólózik az "Éjszaka" című dallal.. Amikor ő végzett, mi már lent állunk a vasajtó mögött. Jelzésre bemegyünk az üvegajtó mögé, és rázendítünk a "Bűnre bocsánat..." című dalra, amit Keresztes Tamás kísér zongorán. Ez után ismét a színpadra jövünk, és közben a "Tavasz fakadjon" című dalt énekeljük. Amikor vége a dalnak, Nagy Ervin és Tasnádi Bence  megpróbálnak lelőni minket, de mi röhögünk, és nyelvet öltünk vagy éppen szamárfület mutatunk rájuk. Ezután Kulka gyávának nevezi az ördögöket. majd hirtelen elkezdjük énekelni, az " Azt kerüljétek" című dalt, hupikék törpikék hangon. Erre az ördögök nem bírják tovább, és közöttünk kimennek a színpadon. Amikor közöttünk vannak, egyre hangosabban, és torzitottabban énekeljük a dalt, hogy megsüketüljenek. Ezután jön egy érdekes dolog. Oda kell mennünk Máté Gáborhoz aki egy matracon fekszik, és kivinni,őt a színpadról. Úgy szoktuk csinálni, hogy háromra felemeljük, és kivisszük. Mozgalmas jelenet jön, Kulka-Mephisto, és fogócskázni hív bennünket. Ő a fogó, és nekünk futni kell előle. Ez tart pár percig, majd belátja, hogy nem tud elkapni minket. Ekkor kimegyünk, és a színfalak mögött készülünk a tapsrendre. Majd lemegy a függöny, felmegy, és akkor elkezdünk bejönni. Először mi, s meghajolunk, majd az asszonykórus ők is meghajolnak, majd a színészek külön, vagy csoportokban. Inkább nem írom le, hogy pontosan ki és mikor megy ki, és, hogy hányszor hajlunk meg, mert gondolom, hogy ez senkit sem érdekel. Én bevallom, a Faust 2-tőt sokkal jobban szeretem, mint a Faust 1-et. Egyrészt, mert több dolgunk van benne, másrészt mert gitározom, harmadrészt, mert nagyon szép a díszlet. Készült pár kép is, ezeket meg is mutatom.

Az előadás honlapja: (klikk ide)

Interjúk, kritikák: (klikk ide)

Andris:-)

Ezen a napon eléggé izgultunk, mert most már idegen emberek nézik meg az előadást. Azért is feszengtünk, mert ma próbáltuk el az előadás kezdete előtt 1 órával a tapsrendet, és nem ment nagyon jól.  Az első dalunk a " Krisztus feltámadt, boldog aki szeret..." Ilyenkor jelzésre kezdjük énekelni a bútortárban, majd szép lassan egymás mögött bemegyünk a színpadra. Nagyon fontos, hogy nem lehet a nézőtér felé néznünk, hanem kvázi egymás hátára tapasztjuk a szemünket.Amikor a színpad felénél vagyunk, Oli megáll és beköti a cipőfűzőjét. Addig mi állunk. Amikor elindult, továbbmegyünk, majd hirtelen Marci, aki előttem áll, úgy csinál mintha szórakozásból meglökne. Én taszítok egyet a mögöttem lévőn, majd ő visszalök. A mögöttem lévő ,olyan erősen lökött vissza, hogy belerohantam Marciba, aki már a lépcsőnél volt, így szépen kilöktük az ajtón. Szerencsére nem esett el, és nem történt semmi baj. A következő jelenéskor a jelzőre befutunk a színpadra, és elkezdjük a színpadon lévő könyveket az első sorba ledobálni. Ott csak három néző ül, ők is a szélén, tehát nem nagyon kellett aggódnunk, hogy ráesik valakire. Ez 2-3 perc alatt kész van, és utána leugrunk az első sorba. Itt 5 percig ülünk, amíg Kulka János és Máté Gábor beszél. majd egyszer csak a nézők felé fordulunk, és elkezdjük énekelni az a dalt, hogy "jaajj,jaajj,jaajjj,jaajj, hát össze törted, e szép világot...". Amikor vége a dalnak visszafordulunk a színpad felé. majd hirtelen Kulka int, és  kiszaladunk. Futás közben, kicsit belementem János könyökébe, de ezt nem lehetett észrevenni. A következő jelenésünk az aszonykórussal volt. Bemegyünk a színpadra, és elkezdjük énekelni a " Dies Irae, dies illa"című dalt.( Ez az egyetlen, ami egy létező dal, és nem csak erre az előadásra írták.) Kezdődik a Walpurgis-éj jelenete. Keresztes Tamás  zongorázik,és hirtelen lejön az "égből" egy asztal. Mi odamegyünk és mögé állunk. Nagy Ervin elkezd énekelni egy dalt, majd hirtelen az asszonykórus beszáll. Majd mi jövünk. Utána elkezdünk enni,és lehet halkan beszélgetni. Hirtelen Bán János felugrik az asztalra, és kiborít pár tálat és poharat.. Utána a színészek is odajönnek, és együtt eszünk. Majd amikor elmegy rólunk a fény, szépen kimegyünk, és magunkkal visszük az üvegeket, meg a teli, vagy félig lévő tálakat,poharakat. Ezt azért kell csinálnunk, mert az egyik próbán, szokásosan felhúzták az asztalt, és az asztal alatt álló színészre ráömlött egy pohár narancslé. Hamarosan következett a taps. Itt az ügyelő elfelejtett jelezni, de bejöttünk, és meghajoltunk. Annyi hibát követtünk csak el, hogy amikor a színészek bejönnek meghajolnak és előre mennek, akkor nekünk már nem kellett volna meghajolnunk, de nem baj, így is nagyon jó volt. Az előadás után nagyon megdicsértek. Tudni kell, hogy egy függőlépcsőn jövünk le a színpadra, és ha dobogunk, az nagyon behallatszik a színpadra és a nézőtérre. De ma olyan csendben mentünk, hogy Árpád külön megdicsért, hogy milyen halkak voltunk.

Megjelent az előadás SAJÁT honlapja: itt

Interjúk, kritikák itt: 

Andris:-)

 Régóta kíváncsi vagyok arra, hogy egy színházban milyen világosító/hangosító technika van. Erre szerencsére már megkaptam a választ. Viszont nem is olyan rég kezdtünk fényekkel próbálni. Ez néha megnehezíti  a dolgunkat, de nem olyan nagy baj. próba közben sokszor figyeltem a világosítókat, akik egyenlőre a nézőtéren ültek. Számomra érdekes volt, hogy mi mindenre fel vannak készülve.Láttam, hogy amíg nem kezdődött el a próba, létrákon állva szerelték, vagy éppen kötötték be a lámpákat. Ha arrébb kellett menniük, egyszerűen léptek egyet létrával. Nagyon ügyesek voltak. Már javában folyt az előadás, amikor kiderült, hogy a nekünk bejátszott kezdőhangot nem halljuk. Abban a pillanatban ott termett a hangmérnök, és percek alatt kijavította a problémát. Azt is látom már, hogy lehet, hogy szépnek tűnnek a nézőtérről a fények, de  színpadon olykor belevilágít a szemünkbe, vagy túl sötét van.

Andris:))

Hát, az időtöltés elég unalmas. Fenn nem nagyon tudunk mit csinálni. De azért ez is nagyon izgalmas. Néha belegondolok, hogy milyen lehet a szìnészeknek, akik nap mint nap ilyen helyeken ülnek órákat. Szerencsére ebben a lakásban van légkondi. Amikor hosszú szünetünk van, le lehet menni a büfébe. Nekem ebben az egészben az tetszik, hogy mindenki figyel mindenkire. Már csomó haverom van. Zsóka is mindenkire nagyon figyel, mindig lehet rá számítani. Kedden már a Faust 2 összpróbája van. Én már nagyon várom a bemutatót, mert kiderül, hogy milyen 400 ember elé kiállni.

Andris:)

Sziasztok!

Ma nem arról fogok írni, hogy, hogyan fog kinézni az előadás, hanem, hogy mi minden jutott mostanában  eszembe ezzel kapcsolatban. Érdekes az, hogy mindig mindenen gondolkodik a rendező a zeneszerző, a kórusvezető  az ügyelő, és még sok ember. Sokszor azon is el kell gondolkodni a színházban, hogy ha valaki csinál valamit azt miért csinálja. Például ha az ügyelő kiabál, vagy mérges ránk, annak is megvan az oka. Mert az ő felelőssége, hogy ne dőljön ránk a díszlet, és még több más dolog. A színházban nincs tévedés. Mindennek míndig a helyén kell lennie. Nem történhet olyan, hogy pl. észreveszek egy vicces plüssállatot, és felállok egy székre, hogy levegyem. Soha nem lehet tudni, hogy az a plüssállatka, miért van ott. És ha például a jelenetben valahol kell, és nem találják, az eléggé kellemetlen. Szerintem olyan, mintha a színész elfelejtené a szövegét. Szóval, ennyi akartam írni ma. 

A bloggal kapcsolatos javaslataitokat az andris@indamail.hu címre várom!

Andris:)

Erre már régóta vártam. És most megtörtént. Csütörtökön egy koncert után, amin én is játszottam, rohantunk a színházba. Ott először parókát próbáltunk, utána pedig, megnézhettük a jelmezünket. Hú, nagyon jók.:-). A Faust 1-ben két jelmezünk lesz, de ezt nem árulhatom el. A lényeg az, hogy nagyon jól nézünk ki benne, majd az előadáson meglátjátok. Tehát, mindenki nagyon izgult, mert itt nincs hibázás. Felöltöztünk, beénekeltünk és már kezdődött is a próba. A két és fél órás előadás úgy ment le, hogy egyszer sem állítottak meg. Én kicsit szorongtam, mert már feszültebb volt a hangulat is, és még a múltkori próbán volt olyan rész, ami nem ment olyan jól. De az első jelenet nagyon jól sikerült. Onnantól, már laza(c) voltam. Arra is oda kellett figyelni, hogy hívásra megyünk le a bútortárba. De mivel, a mikrofon a színpad szélén van, ezért nagyon halkan mondta be az ügyelő, hogy jönni kell.  Alig lehetett hallani. Este negyed 11-re befejeztük a próbát. Mindenki feltette a saját fogasára a jelmezeit, és az aláruhát, majd utána mindenki ment, amerre látott.. Én még elég béna voltam, így az utolsók között voltam, akik feltették a fogasra a jelmezüket. De kéremszépen, én nem tehetek róla. Csak az a hülye sapka, ami mindig leesett. De remélem lassan összebarátkozunk a sapkával, mert különben elég nehéz lesz vele együtt "dolgozni":-) 

Andris

Tehát énekeltünk a színfalak mögött, és utána előrejöttünk, hogy a rendező és a zeneszerző is hallja. Ezután olyan izgalmassá vált a próba, mint még soha. Különöző mozgásokat mutattak, ami nekünk nagyon tetszett. Ugyan legalább 4-szer elpróbáltuk, de mi csak örültünk neki. Mondjuk azért, mert lehet benne egy kicsit futni, meg azért mert vicces volt. Én annak is örültem, hogy Kulka Jánossal lehetünk a színpadon. Nagyon érdekes volt nézni azt, hogy pár óra alatt milyen díszletet építettek fel a színpadra. Már el sem tudtuk képzelni, hogy milyen a színpad a díszlet nélkül, pedig előtte elég sokszor láttuk. Olyan zegzugos lett, és ez a fogócskánál eléggé hasznos. Gondoljatok bele, hogy úgy próbálunk elbújni valaki elől, hogy a színpadon nincs semmi. Az elég fura lenne.:-)  Szerintem az is érdekes volt, hogy hogyan írja meg a zeneszerző a darabot. Odáig oké, hogy megírja és odaadja nekünk. Mi meg elénekeljük És ő ebből látja, hogy mit kell javítani, és akár 3-4- szer is belejavít, amíg az úgy fog szólni, ahogy ő elképzelte, vagy ahogy a rendező elképzelte. mert nagyon sokszor van olyan, hogy a rendező mondja neki, hogy hangosabban kéne, vagy túl halk, vagy esetleg ne három szólamban énekeljük, hanem csak kettőben. Most szeretnék valamit elmesélni, amire én nagyon régóta vágytam. Arra, hogy  megnézzem, hogyan épül fel egy előadás. Sőt, most még szerepelek is benne. Mindig szoktam azon gondolkodni, hogy egy fél hónapja mentünk be először a színházba, és már a Faust 1-et le is zártuk. Persze még lesznek összpróbák, de a mi részünkről kb. lezártuk. Amikor elkezdtem ezt az egészet, el sem tudtam képzelni, hogy hogyan rakunk össze egy ilyen komoly előadást 2 hónap alatt. De most már látom. Persze nagyon sok próbára kell járnunk, de én kifejezetten örülök, ha mehetek, mert mindig valami új történik az emberrel. Ma volt először, hogy felvehettünk egy jelmezt, jelenleg még csak 1 szárnyat. Fogok mutatni róla fényképet is. Érdekes volt azt nézni, hogy a profi színészekre is rászól vagy szemrehányást tesz nekik  a rendező. Régen, ha belegondolok csak 1 hónapja, én azt hittem, hogy a színészek mérgesek lesznek, ha valamit elrontunk, mert akkor hátráltatjuk az ő munkájukat. De ez nem így van. Azért, mert sokszor van, hogy a színész ront el valamit, és akkor a többiek csak nevetnek rajta. De olyan is van, hogy nekünk kell újra próbálkoznunk, és akkor a színészek egyáltalán nem mérgesek ránk.  Nekünk még azt kell gyakorolni, hogy a színfal mögött egy pisszenést se lehessen hallani. Ahogy telik az idő, egyre jobban sikerül ezt a nehézséget korrigálni, sokkal kevesebbet is szólnak ránk ezért.

....Tehát ott tartottam, hogy a következő csapat jött. Nekünk azt mondták, hogy üljünk be a nézőtérre és nézzük meg, hogyan kell mozogni. Ez minket eléggé meglepett, mert a másik csapatnak nem kellett bent ülnie amíg mi próbáltunk,  hanem fent lehettek a büfében. Amikor elkezdődött a másik csoport próbája,nem is sejtettük,  hogy még 2 órát kell ott ülnünk. Mert csomó új dolgot kellett megvalósítani, mármint kivitelezésileg, és úgy belemerült a rendező, hogy elfelejtette a  gyerek cserét.:-) No, meg aztán a mikroport áttétele, elég hosszú ideig tart, a levétele pedig nagyon fájdalmas. A vége fele, már elég idegesek voltunk, és nem is bírtunk magunkkal. Úgyhogy a mellettem ülő gyerekre rá is szóltak, mert hangosan beszélgetett.  Brrr, remélem többet ilyen többet nem lesz.Kép az egyik próbáról. Éppen énekelünk.

... Tehát, az egész zenei anyag megváltozott. Ez elég nagy gondot okozott, mert ezt már sokat gyakoroltuk. A változás az volt, hogy most nem három, hanem csak két szólamban énekeltünk és, hogy bizonyos dalok hosszabbak lettek.  De ez  nem jelentett  különösebb problémát. De itt jött a bökkenő. Kiosztottak egy kottát, amivel több nehézségünk is akadt. Az egyik, hogy, tele volt #-es és b-s előjegyzéssel. De a próba végére egészen elviselhetően énekeltük. A másik gond az volt, hogy az előző próbán némelyik dalnál a szöveget egészen máshogy énekeltük rá. Például volt olyan ahol úgy énekeltük rá eredetileg, hogy kéééklik igézőn, pedig így kellett volna: kéklik igézőn. Aztán amikor, már örültünk, hogy ilyen jól megy, akkor derült ki, hogy ezt már el kéne kezdeni tanulgatni a szöveget, ami akkor nagyon nehéznek tűnt. Persze ezen a próbán egy kicsivel nagyobb nyüzsi volt, mint a többin. Zsóka kitalálta, hogy aki nem bír magával, amíg nem ő énekel, hátra mehet a terem végébe, és ott fekvőtámaszozhat. Többen is éltek a lehetőséggel. Én nem voltam köztük, mivel én amúgy is utálom a fekvőtámaszt, hát fölöslegesen nem fogom csinálni:-) Most, mivel, délután próbáltunk, feltűnt, hogy elé rossz a világítás, olyan álmosító. De azt is észrevettük, hogy a nap nem is olyan korán megy le, mint télen. Tehát a lámpa iránti haragunk egy kicsikét oszlott, mert a jó időnek köszönhetően, majdnem az egész próba alatt világos volt. Ma azt is kipróbáltuk, hogy milyen ha Zsóka nem zongorázik, mert az előadásban sem fog. Na így már egy picit nehezebb volt. Körülbelül ennyi történt a második zenei próbánkon.

Andris:-)

...Onnan folytatom, hogy a színpadon álltunk. nem is gondolná az ember, hogy a Katona József Színházban ekkora a színpad. Azt elárulom, hogy az első részben nagyon kevés díszlet lesz, tehát így a színpad még nagyobbnak tűnik. Énekeltünk a színpadon, aztán leültünk és bemutatkoztunk Árpádnak. Egyik fiú megkérdezte, hogy miről is szól ez a Faust? Árpád elmagyarázta, és onnantól mindenki értette a mű mondanivalóját, pedig nagyon bonyolult. Utána elkezdtük a mozgásos részeket gyakorolni, és ott újból, egy elég nehéz feladat várt ránk. Kiderült, hogy mivel az előadás nyitott színpados, a legkisebb suttogás, vagy kezdőhang éneklés is behallatszik a színpadra, tehát erre nagyon oda kellett figyelnünk. Amúgy látszólag meg volt elégedve Árpád avval, amit csinálunk, és a végén meg is dicsért.:-)  Elmagyarázták, ami szerintem nagyon érdekes volt, hogy ebben a színházban nagyon sok eszközt kézzel hajtanak, amire az ember azt gondolná, hogy automata berendezés működteti. Például a függönyöket is kézzel húzzák fel, a süllyesztő is kézzel működik. Belegondoltam, hogy milyen nagy felelősség a süllyesztőt kezelni. Mert mi van ha elfáradt a technikus keze, elengedi...???!!!erre ég gondolni sem jó, de szerencsére ilyen nem is történt még, ÉS NEM IS FOG megtörténni. Az is feltűnt, hogy milyen nehéz lehet ügyelőnek lenni. Neki kell az összes szereplőt ide hívni, oda hívni, elmondani, hogy a rendező mit kér, jelzést adni, hogy mikor kezdhetjük az éneket. Amikor hazamentem, már vártam a jövő hétvégét, hogy újra próbálhassunk:-)

Andris:-)