Sajnos elérkeztünk ehhez a naphoz is... :( A koncepció az lett volna, hogy most, júniusban lesz az utolsó előadás, ám Kulka János betegsége miatt, előbb fejeződött be a Faust, viszont most "köszöntünk el" a darabtól, és egymástól. A megnyugtató, hogy ez a kis csipet csapat jövőre is összeáll, hetente lesznek kórus próbáink, sőt fellépéseink is lesznek, de erről majd akkor írok. Véleményem szerint a buli nagyon kellemes volt. kicsit szomorkodtam, hogy vége a Faustnak, mivel nagyon szerettem, és nagyon sokat tanultam belőle. Nem csak énekben, és színházilag, hanem emberileg is. Például, hogy a színészeknek mennyire eltökéltnek, és szerénynek kell lenniük. Megtanultam a "munka" tényleges fogalmát, ezt egyrészt innen, másrészt a zenekaromnál. Visszagondoltam arra a pillanatra, amikor kezdtük az egészet: Hogy néztünk ki, hogyan viselkedtünk... Meg kell, hogy mondjam, mindenki nagyon sokat változott tavalyhoz képest. Muszáj megint a zenekaromat felhoznom. Ha most megnézem a tavalyi fellépésünket, mosolygok rajta, hogy milyen volt, hogy játszottunk. Idén meg már sok külsős fellépésünk van, és teljesen más zenét hallhat tőlünk az ember...

Na, de vissza térve a Faustra, egy picit sajnálom, hogy nem ehetek többet olyan fiiiiinom palacsintát, amit a büfében lehet kapni... .:( No de sebaj, mindenre van megoldás: meg kell tanulnom palacsintát sütni. 

Remélem, hogy lehetőségem lesz még találkozni a Katonában dolgozó emberekkel, mert sokakkal jóban vagyok, és nagyon szeretek ott időt tölteni... :)

A továbbiakban beszéljenek helyettem a képek:

Forgunk ;)

Forgunk :)Mivel találkozik egy színházban az ember? :)

Színházi jelző... :) Huh, hogy ezt mennyit figyeltem...

Itt mentünk be :))

Itt van a művészbejáró! :)

Haris próbaterem, dupla selfie, három emberrel :))