Tasnádi Bence színművésszel készítettem interjút, aki a Faustban is játszik. Bencének van egy zenekara is, melynek neve Ed Is On. Az interjúból nagyon érdekes dolgokat tudtam meg, remélem, hogy ti is izgalmasnak találjátok. ;) A stúdiótechnikában Pokorny Attila volt a segítségemre, köszönöm neki ismét. 

Ezen a héten (nagyon) sok próbánk volt, sőt, van egy pár változtatás is az előadásban. Ezentúl az előadások előtt a jeggyel rendelkező nézőknek workshop-ot tartanak a K:antinban, hogy jobban lehessen érteni a darabot. Árpád soha nem fogy ki az ötletekből, úgyhogy a színdarabban is van egy pár változás. Például a könyvlepakolósban. Eddig voltunk 21-en, szóval ez simán ment. Viszont, ebben az évadban, legtöbbször 14-15-en vagyunk. Árpád azt mondta, hogy ha nem jutunk a végére, és Kulka már felöltözött, nem kell lepakolni a többi könyvet a színpadról. De minket, fiúkat, nem olyan fából faragtak, hogy otthagyjuk a színpadon a köteteket. Mindenki belead apait, anyait, és így be tudjuk fejezni a dolgunkat, annyi időn belül, mint régen. Érdekes észrevételem, hogy több előadáson, amikor lent énekelünk a nézőtéren, és a nézők felé lengetünk könyveket, látni lehet rajtuk, azt hiszik, hogy rájuk fogjuk dobni.  A Faust 1-ben nekünk nagyon pici változtatás van, viszont a Faust 2-ben annál nagyobb. Kiesik két dal, ezenkívül, a Galatea jelenet változott meg. Eddig a Neptun mára megadta nekünk... című dallal jöttünk be a színpadra, és ott leültünk a zöld lépcsőre. Viszont most ez a dal is kiesett, úgyhogy a Galateával jövünk be egyenesen. Én megyek elől a gitárral, és éneklés közben  bemegyünk a színpadra. Vicces volt, hogy a legutóbbi előadáson az egyik színész nem hallotta a végszót, amire ki kéne nyitnia az ajtót, ezért  6-7 másodpercig nem történt semmi a színpadon. Ja, és a dal végén mindenki feldobál a levegőbe egy marék konfettit. Sőt, amikor jövünk be, aközben "takarítják" el a színpadon szétszórt tárgyakat.  Volt olyan is a próbahéten, amikor a 4 órás próbából 3 és fél órát fent ültünk a lakásban. Az utóbbi időben sokat esik az eső, ja, persze Faust alatt. Milyen lehet ez majd télen? A hó odafagy, és akkor majd korcsolyákkal jövünk a színházba, és a színpadon is avval közlekedünk. Jó, oké, ez biztos nem így lesz, pedig nem volt egy rossz ötlet. :-) Említettem a Facebookon, hogy írni fogok arról is, hogy mikor ettem palacsintát a büfében. Öhhhh, kérem szépen, október 17-én, szombaton 3 darab palacsintát fogyasztottam el a színház büféjében. Maradjuk abban, hogy többet is szívesen ettem volna.;) Komolyra fordítva a szót, még egy változtatás van. Na, nem a darabban. Eddig a szülők a művészbejáró előtt várakoztak, de mivel gondolom senki sem akarta, hogy télen pár hóembert lássunk, amikor kijövünk, ezért a K:antinban várnak. 

Egy közös selfie...

Ezen a napon volt az idei első Faust 1. :-)

Fent, a lakásban...

Erika és én

Remélem, meggyőztelek titeket, arról, hogy mindenképp érdemes megnézni a Faustot. Jegyet itt lehet venni, a Faust leírása itt, a Faust saját honlapja, pedig itt érhető el. Dargay Marcellel készítettem pénteken interjút, ezt itt vagy itt érhetitek el. Szeretném megemlíteni Pokorny Attilát, aki a stúdiótechnikában segített.

Remélem, találkozunk egyik előadáson!

Üdv,

Andris:D

Nagy örömömre, Kulka János után, Dargay Marcell zeneszerző is leült velem beszélgetni. :-)  Nagyon tetszik, a Faust zenéje, így már akkor felkértem erre, amikor még nem tudtuk, hogy megkapja a legjobb színházi zene díjat. A stúdiótechnikában Attila Pokorny hangmérnök volt a segítségemre. Az alábbi két linken érhető el az interjú:
https://www.youtube.com/watch?v=eooMsK0eCYY (YouTube)
https://soundcloud.com/andris…/dargay-marcell-himmler-andris(SoundCloud)
(Na ennél, azért jobban nézünk ki...) ;)

Ahogy már írtam, nagyon vártam az első zenei próbát. Tegnapelőtt be is teljesült a vágyam mivel, akkor volt az első zenei próba idén. Jó volt újra találkozni a többiekkel, sajnos nem mindenkivel, mivel páran nem folytatják tovább. Egyenlőre, így 16-an vagyunk. A próba nagyon kellemesen telt. Ne izguljatok, most megpróbálok nem kitalálni új szavakat. :-) Szerintem nem sokat felejtettünk nyáron. Áténekeltük az összes dalt, néhányat többször is, hogy tuti biztos  jól menjen az előadáson. Zsóka a próbát egy díj bemutatásával kezdte. A Faust négy díjat nyert el a színikritikusoktól, többek közt Dargay Marcell, a legjobb színházi zene díját. Ennek nagyon örülök és gratulálok hozzá Marcinak, Zsókának, az asszonykórusnak és a fiúkórusnak is. :-)  Monori Lili kapta a legjobb női mellékszereplőnek járó díjat, a kritikusok Ágh Márton díszletét tartották a legjobbnak és különdíjat nyert Márton László, a Faust 1-2 újrafordításáért. A próba végén egy figyelem játékot is játszottunk. Jövő vasárnap megesszük a zenei díjat, ami nem fémből, hanem csokiból van. Ja és nem is fából. Most elképzeltem, hogy milyen lenne, ha megennénk a fából készült díjat. :-) Lehet, hogy jön még pár gyerek a kórusba, mert Zsóka azt mondta, hogy az énekléssel így sincs baj, csak ha megbetegszik mondjuk négy ember, akkor már nem annyira jó. Hozzáteszem, hogy tavaly volt, olyan előadás, amikor a 21-ből 13-an voltunk. Annyit tudok, hogy Erika mellett, idén nem Klári lesz a másik "felügyelőnk".  

Van még pár szabad hely október-november-decemberre. Ne izguljatok, nem lesz vége decemberben a Faustnak, csak még nem tették publikussá az előadások időpontjait a további hónapokra. Itt tudtok jegyet venni a Faustra, és egyéb előadásokra. A blogom Facebook oldala itt érhető el. Remélem, hogy akik tavaly nem akarták, vagy nem volt idejük megnézni a darabot, azok idén megnézik!

Dargay Marcell, a zeneszerző

Várlak titeket október 12-én, 19:00-órakor, de addig még fogok írni a blogra.

Addig is üdv,

Andris

Szóval, ahogy említettem a Facebookon, ma jó sok mindenről fogok írni. 

A Faust számomra egy ajándék. A szereplés egy giga ajándék, de ezen kívül még ugyan ilyen nagyságú ajándék a közösség. Nagyon szeretek beszélgetni a többiekkel, esetleg interjút készíteni velük. Várom a Faustot, úgy ahogy van. Ja, és a büfében kapható palacsintákat. Sokat gondolkodtam nyáron. Mikor lesznek a próbák, és mennyi lesz? Megint elpróbáljuk többször egyben a darabot?  Sokat írtam a lakásról, ahol nehezen oldottuk meg a szellőztetést. Ugye tavasz volt, nem volt annyira hideg, úgyhogy csak kinyitottuk az ablakokat, mielőtt a színpadra mentünk, és visszacsuktuk, amikor visszajöttünk. Jó, de most tél is lesz. Simán lehet, sőt biztos is, hogy lesz -10 fok. Akkor hogy fogjuk megoldani. Kinyitjuk, és amire visszajövünk az egész lakás egy jégketrec lesz, mi meg odafagyunk. Nem, nem. :-) Ez nem lenne jó. ;) Mennyit felejthettünk nyáron? Ez a próbák számából fog kiderülni, tudom, de azért érdekel, már most is. Esetleg lesz-e aki mutálni fog? Ezekre hamarosan megkapom a választ. Más lesz a tapsrend? Anna az utolsó előadáson mondta, hogy a tapsrend túl hosszú, így lerövidítjük. Ehhez hozzájárulhatott az, hogy az előző előadásnál, elfelejtették lehúzni a függönyt, amikor mi kimentünk volna, így végig ott álltunk a háttérben, és a tapsrend végére, ami kb. 15 percig tartott, a közönség elkezdett kiszivárogni. Tavaly nagyon sok mindent tanultam. Többek közt kommunikálni. Ezt egyrészről a Faust kapcsán, másrészről pedig a zenekarom kapcsán. Például itt van ez az előbbi eset, nem megy le a függöny. Itt dönteni kell, de jól. Nem csinálhatjuk azt, hogy a csapat fele kimegy, a másik fele pedig bennmarad a színpadon. A zenekar kapcsán pedig azt tanultam, hogy ha valaki ront, akkor nem lehet kimutatni, és utána nem kell róla beszélni, mert remélhetőleg a közönség nem hallotta meg. A zenekarban legtöbbször a számok szerkezetét rontjuk el. De ha valaki elrontotta, mindenki alkalmazkodik hozzá, így talán nem lehet majd annyira hallani.

 A Kamra szétázott, és szükségük lenne tárgyi adományokra! Bemásolom a felhívásukat: "Ebben a pillanatban leginkább a tárgyi eszközök pótlása (például pianínó, cipők, csizmák, ruhaneműk) és a felújításhoz szükséges anyagok, eszközök (festék, faanyag, építőanyag, konténer, párátlanító készülék, stb.) jelentenek segítséget. A további felajánlásokat a kamra@katonaszinhaz.hu címen várjuk."

Van még hely ide kattintva tudtok jegyet venni. A kritikákat itt érhetitek el. A Faust saját honlapját pedig itt.

Kövessétek a Katona aktualításait, például a Hírszínházat

Találkozunk az első előadáson, október 12-én, 19:00 órakor!

Addig is sziasztok!

Üdv,

Andris

Tegnapelőtt bekövetkezett az a pillanat, hogy ebben az évadban, már többet nem megy le a  függöny Faust előadáson.  Három hónapig nem fogunk bejárni a színházba, mert a Faust csak  októberben folytatódik.. Én sajnálom, hogy most nincs már több előadás, mert megszoktam, hogy minden héten legalább kétszer bejövök a színházba, beszélgetek a színészekkel, és fent, a gyerekekkel. Mindig azon vitatkozunk, hogy ki legyen az első, mert ugye mindenki első akar lenni. :-) Megtanultam,hogy milyen egy színdarabban szerepelni, és minden próbára eljárni. Sokszor elpróbálni ugyan azt a jelenetet, amikor már tökre unod. Nagyon szívesen énekelek a Faustban, egyrészt, mert szeretek énekelni, másrészt, hogy megbecsülik a munkánkat. Nem úgy tekintenek ránk, mintha  háttér énekesek lennénk, hanem úgy, hogy az előadás részei vagyunk, és én ennek nagyon örülök.  Olvastam a kritikákat a Faustról, és ott az tetszett, hogy írtak a kritikába jót is, rosszat is. Nem nagyon találkoztam olyannal, ahol azt írták volna, és most képletesen mondom, hogy az egész előadás egy baromság, mindenki rossz benne, és, hogy senki ne jöjjön el megnézni. Ilyet csak egy rosszindulatú ember írna. És ezt azért mondom, mert ha az előadás egyáltalán nem tetszett neki, akkor is értékelnie kell a munkát, amit belefektettünk. És ezt inkább a színészekre értem, mert ők iszonyat sokat fektettek bele. A zenéről nem beszélnek sokat, pedig bele sem gondolnak, hogy az összes zenét, kiéve a Dies irae-t, Dargay Marcell komponálta. Ez nagyon nagy munka, és a zene pedig baromi jó. Arra is kevesen gondolnak, hogy a fiúkórus nem magától állt össze, hanem Incze Zsóka vezetésével. Sok kritikában azt írják, hogy 7-8 évesek vagyunk. Ez szerintem nevetséges, mert a legkisebb gyerek is 9 éves, a legnagyobb pedig 13. Na de, én nem fogom kritizálni a kritikusokat, csak úgy megjegyeztem. Engem nagyon érdekel, hogy meddig fogjuk a Faustot játszani. A véleményem az, hogy nem is rövid, de nem is nagyon hosszú ideig. Amúgy megjegyzem, hogy ebben a darabban, komoly munkájuk van a díszítőknek, és a technika részéről is nagy tudást igényel. Ezenkívül a Faust 2-ben egy hatalmas díszlet van, majd egyszer megkérdezem, hogy meddig tart azt felállítani. mert mi csak a kész díszletet látjuk. Ezúton mindenkinek megköszönöm, aki támogatott engem! A blogot jövőre is fogom folytatni, októbertől lesz Faust, tehát ha addig nem írnék esetleg, onnantól újra fogok. Mindenkinek nagyon kellemes nyarat kívánok!

Andris:)

Nagy büszkeségem, hogy Kulka Jánossal, egyik kedvenc színészemmel készíthettem interjút. Első kérésemre vállalta. :-)

itt(YouTube) és itt(SoundClound) tudjátok meghallgatni.

A Faustot április óta játsszuk. Már több mint 13 előadás lement, és a kritikák és az én véleményem alapján  is az előadás kezd összerázódni. Már mi sem izgulunk annyira. Tudjuk, vagy inkább Zsóka tudja, hogy mit kell elpróbálni előadás előtt, és mi az, ami már nagyon jól megy. Említettem már, hogy amikor nem vagyunk a színpadon, akkor egy kicsi lakásban kell lennünk. Itt is megszoktuk, hogy mik a lehetőségek. Most gondoltam végig, hogy a Faust mennyi jó dolgot tett velem. (Jó, nem az akire gondoltok, hanem az előadás:-)). Nagyobb lett az önbizalmam, javult az énektudásom, összeismerkedtem az előadást létrehozó  alkotókkal, pl. rendezővel, hangmérnökkel,világosítókkal. Híres színészekkel szerepelhetek egy előadásban.Többekkel összebarátkoztam, például Tasnádi Bence megkért, hogy szavazzak a zenekarukra az Ed Is On-ra, hogy bejussanak az Efott-ra. Itt és itt tudjátok megtekinteni illetve meghallgatni a számaikat, nagyon jók:-)  Nagyon szívesen szavaztam rájuk. Átküldtem Bencének az én zenekaromról egy videót és azt ígérte, hogy ma előadás előtt elmondja a véleményét. A Faust 2 előtt  a "Galatea" című dalt mindig elpróbáljuk, mert ott a színészek is énekelnek, és khmmm, hááát, nem mindig sikerül olyan jól. Most már van egy sorrend, amit általában betartunk, és úgy megyünk le a vasajtó mögé, mert különben mindenki első akarna lenni, és a vége egy nagy tolakodás lenne. Már csak akkor van egy kicsi gondunk, hogy ha kevesebben vagyunk. A csütörtöki Faust 1-en hiányzott 5-6 ember, és így amikor a könyveket lepakoltuk, nem haladtunk igazán gyorsan. Szerencsére több kellemetlen előadás nem volt, nem kapott senki pánikrohamot,nem fuldoklott senki, nem akadt bele a függöny a reflektorba és nem hívta fel egy öreg bácsi a segélyhívót :-) Számomra érdekes, hogy még most is jelennek meg kritikák, pedig  igazán nem gondoltam volna, hogy a bemutató után, több, mint egy hónappal is írnak. Ha a kritikákra vagy kiváncsi, ide kattints! A gitározásnál sem fogom le öt perccel előbb az akkordot, hanem már tudom, hogy mikor érdemes. Arra kell nagyon odafigyelnünk, hogy ne nézzünk ki a közönségre. Tiwald György(rendezőasszisztens) is jelezte ezt. A Faust 1 végén a boszorkánykonyhás jelenetnél, mi egy asztal mögött állunk és eszünk. Hirtelen felugrik Bán János az asztalra, és feldönt majdnem mindent. Az egyik próbán véletlenül belerúgott egy gyerek lábába. Onnantól kezdve, senki sem akart elé állni, Ez csak azért volt baj, mert így középen egy nagy lyuk tátongott, és így lehetett látni Jánost. Ez a probléma is megoldódott. De ezzel kapcsolatban még egy hiba van. A próbákon úgy volt, hogy amikor Bán János felugrik az asztalra, az ugrástól már ledőlnek az ételek, italok. De valamiért az utóbbi időben ez magától nem dől le, ezért János rúgja le az asztalról. Ez van amikor jól sül el, van amikor kevésbé. Például múltkor az egyik üveget ránk, és a színészekre rúgta. Így némelyikünk ruhájának, egy jó adag gyermekpezsgő jutott-). De ez sajnos kiszámíthatatlan, és mindig is az lesz. Az ágy is forog körbe, az is mindig máshol áll meg. Ha pont az asztal előtt, akkor Blankára is ráesik egy tál chips, de ez sem János hibája.  A nyilvános főpróbán, amikor húzták fel az asztalt, egy pohár almalé ömlött rá az alatta álló színészre. Jó, ez a mi bakink volt, mert nem vittük be az összes üdítőt. 

Andris:-)

Minden előadás más és más. Ez köszönhető a szereplőknek és a nézőknek. De szerintem ez nagyon jó, mert az borzalmas lenne, ha minden előadás pontosan úgy sikerülne. Halálra unnánk magunkat:-). A taps is mindig más. Van amikor nagyon sokat tapsolnak, és akár háromszor, négyszer visszahívják a színészeket, máskor pedig már a taps közben több ember kimegy, és rövid ideig fejezik ki a nézők a tetszésüket. Rájöttem arra, hogy miért kell megtapsolni a szereplőket  akár egy olyan előadáson, ami nem tetszett nagyon.  Most, hogy az elejétől részt vettem egy próbafolyamatban, látom, hogy mennyi töprengés, munka, és türelem végigcsinálni, és mennyit kell változtatni, már akkor is, amikor azt hisszük, hogy készen van. Eddig is tudtam, de most érzem igazán, hogy iszonyat bunkóság kimenni a tapsrend közben. A  színészek, már az előadás közben tudják, hogy alapjában tetszik-e a nézőknek amit látnak, vagy nem. Ezt onnan is sejthetik, hogy egy adott  poénon mennyien nevetnek. Viszont itt vagyunk mi, a fiúkórus. Mi nem tudjuk az előadás közben megállapítani, hogy a mi munkánk tetszik-e a nézőknek. A Faust 1-ben, amikor a nézőtéren éneklünk, jó, akkor látjuk a nézők szemét, nézését, tehát ott sejthetünk valamit. A végén nekünk nagyon fontos, hogy tapsoljanak, mert mi is sokat dolgoztunk vele, és még nagyon sokan mások is, köztük az ügyelő, a világosító, a hangmérnök, de mondjuk a díszletépítők is. Volt egy előadás, ahol annyira keveset tapsoltak, hogy nagyon mérgesen mentem haza. Amikor azt látom, hogy a tapsrendnél elég sok néző már kimegy, akkor arra gondolok, hogy milyen érzés ez a színészeknek, akiknek sokkal több munkájuk van ebben a darabban, mint nekünk? Olvastam sok kritikát, és általában a színészekről és a kórusokról jót írnak. Ez ilyenkor nekem jól esik. Most egy kicsit eltérek a tapstól, és arról szeretnék írni, hogy milyen érzés nekem egy ilyen jó színházban dolgozni. Egyrészt nagyon örülök annak, hogy jóban vagyunk a színészekkel. Másrészt, már kifejezetten várom, hogy bemehessek a színházba, mert ott nekem olyan, mintha mát több éve járnék ide, ebbe a közösségbe. Azt tudni, kell, hogy mi a színház titkársága mellett, egy kis lakásban vagyunk, ahol nagyon kevés bútor van. Onnan egy felfüggesztett csigalépcsőn kell lemennünk a színpadra. Ez is nagy kihívás, hogy 21 gyerek úgy menjen le a lépcsőn, hogy az ne hallatsszon be a színpadra. Szerencsére, most már sikerül, de próbán még sokszor előfordult, hogy utánunk szóltak, túl hangosak vagyunk. Az is tetszik, hogy múltkor megkértem a hangmérnököt, Attilát, hogy vigyen fel a keverőpulthoz, és rögtön mondta, hogy persze. Így ezt is meg tudtam nézni,, és azt kell mondanom, hogy a hangosítás nagyon komoly meló.

Remélem tetszik az előadás!

Andris:-))